Húsz év után néha elgondolkodom, hogy mi is a Kalamajka Bábszínház. Társulat? Csoport? Együttes? Baráti társaság? Utazó teátrum? Kísérleti színház? Egy kicsit ez is meg az is.

1992-ben, az Állami Bábszínház Bábszínész-képző Stúdiójának elvégzése után, két csoporttársammal, és műkedvelő barátainkkal megalapítottuk a Kalamajka Bábszínházat. A húsz év folyamán akadtak bőven hullámvölgyek, de ezek késztettek arra bennünket, hogy újabb és újabb dolgokat találjunk ki és álljunk vele a nagyérdemű elé. Volt olyan időszak, amikor verséneklésbe kezdtünk, és nem is sikertelenül.

Számomra a Kalamajka sikere, nem az előadások számában, vagy a nézők számában mérendő (ami koránt sem elhanyagolható) hanem a kollégákban, akikkel együtt toltuk a Kalamajka szekerét. Alapító csoporttársam egyike a nálunk töltött évad után a Kecskeméti Ciróka Bábszínházhoz szerződött, majd elvégezte a Színházművészeti Egyetem Bábszínész-képző Karát. Jelenleg a Budapest Bábszínház oszlopos tagja. A másik alapító tagunk pedig a Győri Vaskakas Bábszínház művésze. Két csapattársunk a Miskolci Csodamalom Bábszínház tagja. Volt aki önálló társulatot hozott létre (Vaga Banda, Tekergő Bábszínház) és volt, aki zenekart alapított, vagy külhonban folytatta tovább művészi tevékenységét. Mára ketten maradtunk az alapító tagok közül. Nagy öröm számomra, hogy azok, akik máshol próbáltak szerencsét Thália szolgálatában, a mai napig jó szívvel gondolnak a kalamajkás időkre. Néhányan vállalnak még fellépést velünk. Igaz már csak „zsoldosokként”, de szerencsére ez a játék örömén mit sem változtat.

A csoport a mai napig, befogadó és kísérletező társulat. Manapság több idő jut, a darabok kidolgozására, a színpadtechnikák tökéletesítésére, új mesék színpadra állítására, mint a társulatépítésre. A közösség formálásáról nem szabad lemondani, hiszen pályánk legmaradandóbb élménye a közös munkából áradó siker. Szóval… a sok elvégzendő feladat mellé felelevenítjük a csapatépítést. A Kalamajka kapuja nyitva áll…

 

A közönség dicsérete…

 

Minden szakmabeli tudja, hogy nincs rossz közönség, de van jó, nagyon jó, és kiváló.

Könyvtárnyi anyag taglalja, hogy milyennek kell lennie a nagybetűs ELŐADÁS -nak. Azon munkálkodunk, hogy minden előadásunk nagybetűs legyen.

Néhány szép előadásunkat had említsek meg: Vidor Fesztivál, Kocsonya Fesztivál, Boldogkőváraljai Napok, Vajai Komédiás Napok, a nagyrendezvények közül.

Miskolci Művészetek Palotája színháztermében játszottuk a Suszter manóit.

Az egész előadás alatt egy pisszenést sem lehetett hallani a teltházas nézőtérről.  

A fővárosi Művészetek Palotája a Ludas Matyi előadásunknak adott fellépési lehetőséget.

2010 nyarán a Szépművészeti Múzeum a Múzeumok Éjszakája c. rendezvényre hívott meg bennünket.

A Farkas és a kecskegidák c. mesejátékot játszottuk a Reneszánsz Csarnok, a magyar kultúra fellegvárában. Felejthetetlen élmény.  Az igazi szívbéli előadások máshol is születnek. A sárospataki  „A Művelődés Háza” szervezésében, Bodrogközben, parányi falucskákba is eljuthattunk, köszönhetően a Kistérségi Társulás programnak. Felvidéken is sokat játszottunk Királyhelmectől egészen Dunaszerdahelyig. A Miskolci Megyei Könyvtár előadótermében játszottam a Szállást kérő róka populárisnak éppen nem mondható (prozódiája vers) mesét.

Olyan előadás sikeredett a kiváló közönségnek köszönhetően, ami csak nagy ritkán adatik az utazós teátrumok világában. Ez úton köszönöm a fegyelmezett, nyitott, és lelkes gyerekeknek és az őket kísérő pedagógusoknak azt a lehetőséget, hogy úgy játszhattam el a darabot, ahogyan azt megálmodtam. Minden alku nélkül.

 

ELŐLEGBEN

Nem muszáj végigolvasni, a linkekre kattintva hamar el lehet jutni a keresett

i n f o r m á c i ó h o z

De ha valaki úgy gondolja, akkor

ELŐSZÓ

Egy jó honlap, olyan mint a díszcsomagolás. Akik értenek hozzá, szemkápráztató számítógép-trükkökkel nézegetésre (böngészésre) veszik rá a honlap látogatóit. Ugyanazon terméket többféle csomagolásban lehet árulni. Nyilvánvaló, hogy a mutatósabb külcsín nagyobb vágyat ébreszt a termék után. De vajon milyen is az a termék. Követi-e a honlap gazdagságát? Jómagam nem vagyok „számítógépes”. A gép számomra egy eszköz, mely a munkámhoz kell. A programok ezen operációs rendszeren egészen barátiak, egy kis gyakorlatozással a szükséges dolgokat hamar el lehet sajátítani. Tehát, magam készítem a honlapot. Bábszínházunkról olyan képet kívánok adni, amely tükrözi munkánkat. Előadásainkról elég lenne néhány sor, egy fél tucat kép, netán egy kis videó. Aki ismerik a színházvilág e speciális kifejezőeszközét, a bábozást, azoknak minden bizonnyal ennyi elegendő. Akik viszont nem jártasak eléggé a dologban azoknak kell egy kevés szakmaiság, hogy valódi (valódibb) képet alkothassanak munkánkról. Előadásainkat archiváltuk, azaz rögzítettük videón. Ha újra elővesszük és repertoárra tűzzük a rég nem játszott darabjainkat, óriási segítség a videó, de nem emlékeztet az előadás legfontosabb elemére: a hangulatra.

KÖSZÖNTŐ

 

Őszintén örülök, hogy megnyitották a Kalamajka Bábszínház honlapját. Ha e sorokat olvassák nem volt hiábavaló a honlap készítésére rászánt sok-sok óra.

Fehér Sándor vagyok e parányi utazó teátrum vezetője vagy inkább mindenese. Egy ilyen jellegű társulatnál mindennek kell lenni: közönségszervezőnek, üzletkötőnek, médiaszakembernek, sofőrnek, *ródnak, technikusnak, báb és díszlet tervező-készítőnek, rendezőnek, zenésznek, színésznek, és még sorolhatnám. Ha netalán egy kolléga olvassa mindezeket, cseppesem lepődik meg, legfeljebb elmosolyodik magában, hogy nem árt azért egy jó könyvelő és egy jó pályázatíró sem a társulatnak.

*ród = pakoló, cipekedő, autóra le és felrakó, színpad és nézőtér berendező, széktologató, konnektor és kapcsoló-keresgélő, kapunyitogató, kulcsos-emberért szaladgáló segéderő. Mondhatnám: a ródolás munka, mert a többi, csak amolyan szórakozásféle.

BEVEZETŐ

E néhány mondat után had untassam még önöket a szakma „szépségeivel”. Had oszlassam el a laikusok rózsaszín álmát Thália földöntúli ragyogásáról. Az előadás is „termék” emberi munka gyúrta produktum, melynek értéke és ára van. Adják-veszik mint bármely terméket (szolgáltatást) mely lehet nagyon jó és silány egyaránt. Minden termékből akkor hozzuk ki a legjobbat, ha tisztában vagyunk a rá jellemző tulajdonságokkal. Éppen ezért:

 Használati útmutató a Kalamajka Bábszínházhoz

Az előadásokról általában

Sokan felteszik a kérdést, "mi kell egy jó előadáshoz" és nyomban válaszolnak rá.  A legkézenfekvőbb természetesen az előadóművész. Tagadhatatlan, hogy a színpadi-előadó munka (szándékosan nem írok művészi munkát) nagyon sok tanulást és gyakorlatot igényel. Azt tartom és bizonyára nem vagyok egyedül, hogy a színészkedés inkább mesterség, mint művészet (a színiakadémiákon a legfőbb tantárgyat színészmesterségnek hívják.) Természetesen, úgy kell űzni a mesterséget, hogy művészi élményt adjon és ilyenkor kiérdemelődik az színpadi előadó számára a "művész- nő, úr" megszólítás.

De térjünk vissza az eredeti kérdésre. A jó előadás tanára.

Az előadás három fő összetevőből áll.

-        közönség

-        körülmények

-        előadás

Jó előadás akkor is születhet, ha a körülmények nem megfelelőek, viszont jó közönség és előadóművészek nélkül, sikeres előadást produkálni lehetetlen.

Most nézzük pontról pontra azokat a hibákat, amelyekkel leginkább találkozunk. Saját tapasztalataim a gyermekelőadásokon.

A KÖZÖNSÉG

Nincs rossz gyerek közönség! Aki ezt a pályát válassza, kérem, hogy a  gyerekeket a rossz előadás miatt soha ne hibáztassák!

Számtalan esetben tapasztaltam, hogy a gyerekeket kísérő felnőttek nem tudtak viselkedni az előadásokon. Folyamatosan beszéltek, telefonáltak, ki-be jártak a nézőteremben. A gyerekek a felnőttek viselkedésmódját követik. Ha a felnőttből sugárzik az érdektelenség, akkor ez a gyerekre is átragad. Az a tapasztalatom, hogy az óvodás korú gyermekeknél (3-7 év) a kulturális különbőzőségek az előadás befogadására, elenyészők. Az átlag képességű és viselkedésű (lehet szegény- vagy jómódú család gyermeke) e korban hasonlóan reagál a látottakra. „A nem átlag gyerekek” amivel egyre többet találkozom, külön értekezést kívánna.  

A KÖRÜLMÉNY

legfőbb befolyásoló tényezők

     -        a színházba utazás (tolongás, állva utazás, késés)

-        az öltözködés (nehézkes)

-        helyfoglalás (nehézkes)

-        a terem (túl nagy az előadáshoz, vagy kicsi és zsúfolt )

-        a terem kialakítása (túl hosszú, vagy széles)

-        a teremfűtés (hideg vagy fülledt)

-        a takarítás (szemetes)

-        a karbantartás (omladozó vakolat)

-        a nézőtér akusztikája (cseng-bong a terem felerősítve a zajokat)

-        a fények (sötétben a helyfoglalás vagy világosban az előadás)

-        az ülőhelyek állapota (nyikorgó székek)

-        a színpadi függönyök állapota (koszosak, szakadtak)

-        a színpad (túl magas, nyikorog, rossz szögből látszódik)

-        a színpadi tárgyak (üresnek kellene lenni a színpadnak)

-        a világítás ( kevés, vagy nem azt világítja amit kell)

ELŐADÁS

legfőbb befolyásoló tényezők:

 

-        a darabválasztás (nem a gyermekek életkori sajátosságának megfelelő)

-        a felkészültség (nem kidolgozott, keveset próbált)

-        a gyakorlatlanság (keveset játszott, a közönség hangulatát követni nem tudó)

-        a rutinszerűség (az előadás „lezavarása”)

-        a játék (nem látható, nem hallható)

-        a dramaturgia (nem érthető, rosszul követhető, művészieskedő)

-        a látvány (hiányos, nem érthető, elnagyolt, esztétikátlan)

-        az előadásmód (rossz kifejezőeszközök, ritmustalanság)

-        az előadók (civil megjelenés, színpadidegen öltözék, szakmaiatlanság)

-        a színpadi gesztusok (félreértelmezhetőek)

-        a színpadi beszéd (halk, pongyola)

-        az előadói munka (silány, harsány, ripacs)

-        az előadás (nem hiteles)

-        az élmény (nincs hangulata)

Csak megjegyzésként!

A vándorszínészeket nem védi a kőszínház eleve adott varázsa. Azok a kollégák akik játékukkal feledtetni tudják a rossz színpadi körülményeket felettébb elismerést érdemelnek. Kérem a közönséget, hogy őszinte tapssal jutalmazzák az odaadó fellépőt. Számunkra az elismerés legalább olyan fontos, (ha nem fontosabb), mint a gázsi.

Köszönöm

KALAMAJKA

A bábszínház egyesületi formában működő, művészeti feladatokat ellátó civil szervezet. A különböző művészi munkákba a saját tagjainkon kívül, időnkét más művészeket is bevonunk. Előadásainkat két-három fővel játsszuk, (alkalmanként két főből álló zenekar kíséri a műsort.) A legtöbb darabunkat alulról mozgatott bábokkal adjuk elő, de más bábtechnikákat és színpadi játékokat is használunk.

Itt álljunk meg egy pillanatra és időzzünk el a különböző bábjátszási technikákon, legalább is azokon melyet mi játszunk, mert ezeken kívül még számos bábjátszás ismeretes: csak a legismertebbeket had említsem: marionett, árnyjáték.

Egy kis szakma

Az alulról mozgatott paravános bábjáték lényege, hogy a bábokat mozgató színész a feje fölött mozgatja a bábot. A színész nem látható, a történetet kizárólag csak a „báb játssza”. A legjobb paravánokat minden irányból alulról, oldalról és felülről is lehatárolják a bábjátszási teret (színpadi nevén a drámai teret.) Hátulra kerülnek a díszletek, melyeket sokszor térbelinek festünk. A drámai zárt tér koncentrálja a nézők figyelmét, melyet még fokozhatunk megfelelő belső paravánvilágítással. E térben szereplő dolgok: díszletek, kellékek, bábok nagyobbnak látszanak mint amekkorák valójában. Ez annyit jelent, hogy 20 méterről is élesen látszódik egy 50 cm nagyságú báb jellegzetes karaktere: a feje és a ruházata.

Sokáig e paravános bábjátszás volt a legelterjedtebb hazánkban. Jó magam is ezen tanultam a mesterséget a hajdani Állami Bábszínház (ma Budapest Bábszínház) művészeitől. Mostanra sajnos egyre kevesebben használjak. Az ok igen egyszerű. Egy jó paravánnak igen nagy a technikai igénye és költséges. Szállítása nagy helyigényű, színpadra állása időigényes . E mellett, a paraván erőteljesen tompítja a színész beszédjét. Egy kb. 100 fős előadást is nehéz megfelelő mikrofonozás nélkül bebeszélni. A nehézséget csak fokozza a rossz kivitelezésű színháztermek akusztikája.

PARAVÁN

Bábszínházunknak több paravánja is van. 

nagyparaván

A nagyparavánt lego-szerűen rakjuk össze. A fém tartóoszlopokra kerülnek a függönyök (előfüggöny, két oldalfüggöny, bábnyílás szegélyező díszfüggöny és a háttérfüggöny) díszlet- báb- és kelléktartók. Az összeállítás 10-15 percet vesz igénybe. A paraván szélessége 350 cm, magassága 270 cm, mélysége 100 cm, bábjátszási sík alulról 180 cm, bábnyílás szélessége 210 cm. Az állványzatot úgy készítettük, hogy szükség esetén minden irányban csökkenteni tudjuk a méretét. Magasított színpad nem kell az ilyen jellegű előadásokhoz, mert a „ látnivaló” 180 cm magasságban kezdődik. (Magasított színpadnál sokszor a színpad előtt állítjuk fel a paravánt) Ez a paraván rendkívül esztétikus, a nagysága végett a közönség elöl eltakarja pl. egy csoportszobában a bútorzatot stb. A nagyparaván előtt sokszor színészkedünk, zenélünk. Ilyenkor egy függönyös háttér szerepét tölti be. Szabadtérben is használjuk a nagyparavánt, melyet minden irányból rögzíteni kell, nehogy a szél felborítsa.

vásári paraván

Szabadtéren használatos paraván. A paravánnak nincsenek függönnyel lehatárolt részei, azaz nincs bábnyílása. Leginkább a háttérfüggöny szerepét tölti be, a hátulról mozgatott bábos előadásainknál. Előnye, hogy néhány perc alatt színpadra állítható.

ládaparaván

Ez egy speciális paraván, mely mögött a (szegény) színésznek ülve vagy térdepelve kell játszania. A bábozás síkja 120 cm. Élőszereplős játékainkban használjuk, amikor színész és báb sokat játszik együtt. A ládaparaván elnevezést azért kapta mert egy ládából alakítjuk ki (széjjelhajtjuk) a paravánt.

díszletparaván

Olyan előadásainknál használjuk, ahol sok az élőszereplős játék. Ez a díszletparaván leginkább színháztermekben magasított,  függönyözött, jól bevilágított színpadokon érvényesül. Más termekben is használjuk, esztétikus háttere az előadásoknak.

A legnagyobb díszletparavánunk (A suszter manói) 4,4 m széles és 1,8 m magas.

DÍSZLET

A legtöbb díszlet a nagyparavánhoz készült. Egy része háttérdíszlet, ami annyit jelent, hogy a bábnyílás szélességétől és magasságától nem sokkal kisebb és közvetlenül a háttérfüggöny elé kerül. A háttérdíszlet elé kisebb díszleteket teszünk, mint pl. a háttér erdő elé kerül néhány fa. A díszlet ezáltal térbelivé válik, mint a mesekönyvek képkihajtós illusztrációinál.

KELLÉK

A legtöbb kelléket ugyanúgy el kell készíteni akár a díszletet vagy a bábot. A kellékeket nagyon szeretik a gyerekek, úgy tekintenek rájuk, mint a játékokra.

BÁB

A báb a bábosnak olyan, mint zenésznek a hangszer. A legtöbb zenész több hangszeren is játszik, de bizonyára megvan mindenkinek a szívéhez legközelebb álló.

Nos jómagam a kesztyűs bábokra esküszöm, de játszunk hátulról mozgatott-, sík-, párna-, zsák, és egyedi technikás bábbal is.

hang és fénytechnika

Mikroportokkal hangosítjuk magunkat. Legfőbb előnye, hogy a színésznek nem kell a mikrofon fele beszélni, akár háttal is lehet a közönségnek akkor is hallható. Zárt terekben,  és szabadtéri előadásokon egyaránt kellő hangerőt ad. A mikroportos hangosítás kényes feladat. Jó minőségű keverőre, hangfalakra van szükség, nem beszélve a mikroportokról.

Színháztermekben kérjük a helyi világítást. Ahol ez nem adott, reflektorokkal világítjuk meg az előadásainkat.

ZENE

Darabjaikhoz készültek betétdalok, díszítőzenék, zenei effektusok stb. Némely előadásunkat élőzenei kísérettel adjuk elő.

 A vándorszínészi pályát nem lehet megtanulni. Folyamatosan alakul az előadó a közönség igényeihez, bár mindegyikünk megesküszik rá, hogy azért az elveiből nem ad fel. Aki ügyesen sáfárkodik tehetségével, valóban bemutathatja a nagyérdemű előtt azt a világot melyben szentül hisz. De mindezt erőszakosan nem lehet. A kifejező eszközök széles tárházát kell mesterien elsajátítani ahhoz, hogy előadásainkkal lekössük a nagyérdeműt.   

Fehér Sándor