KALAMAJKA BÁBSZÍNHÁZ - köszöntő

KALAMAJKA BÁBSZÍNHÁZ

Honlap-menü
 

KALAMAJKA BÁBSZÍNHÁZ

2014 - 2015 ÉVAD

 

 

 

 

 

1992-ben, az Állami Bábszínház Bábszínész-képző Stúdiójának elvégzése után, két csoporttársammal, és műkedvelő barátainkkal megalapítottuk a Kalamajka Bábszínházat. A huszonkét év folyamán akadtak bőven hullámvölgyek, de ezek késztettek arra bennünket, hogy újabb és újabb dolgokat találjunk ki és álljunk vele a nagyérdemű elé. Volt olyan időszak, amikor verséneklésbe kezdtünk, és nem is sikertelenül.

Számomra a Kalamajka sikere, nem az előadások számában, vagy a nézők számában mérendő (ami koránt sem elhanyagolható) hanem a kollégákban, akikkel együtt toltuk a Kalamajka szekerét. Alapító csoporttársam egyike a nálunk töltött évad után a Kecskeméti Ciróka Bábszínházhoz szerződött, majd elvégezte a Színházművészeti Egyetem Bábszínész-képző Karát. Jelenleg a Budapest Bábszínház oszlopos tagja. A másik alapító tagunk pedig a Győri Vaskakas Bábszínház művésze. Két csapattársunk a Miskolci Csodamalom Bábszínház tagja. Volt aki önálló társulatot hozott létre (Vaga Banda, Aranykapu Bábszínház, Tekergő Bábszínház) és volt, aki zenekart alapított, vagy külhonban folytatta tovább művészi tevékenységét. Mára ketten maradtunk az alapító tagok közül. Nagy öröm számomra, hogy azok, akik máshol próbáltak szerencsét Thália szolgálatában, a mai napig jó szívvel gondolnak a kalamajkás időkre. Néhányan vállalnak még fellépést velünk. Igaz már csak „zsoldosokként”, de szerencsére ez a játék örömén mit sem változtat.

A csoport a mai napig, befogadó és kísérletező társulat. Manapság több idő jut, a darabok kidolgozására, a színpadtechnikák tökéletesítésére, új mesék színpadra állítására, mint a társulatépítésre. A közösség formálásáról nem szabad lemondani, hiszen pályánk legmaradandóbb élménye a közös munkából áradó siker. Szóval… a sok elvégzendő feladat mellé felelevenítjük a csapatépítést. A Kalamajka kapuja nyitva áll…

 

A közönség dicsérete…

 

Minden szakmabeli tudja, hogy nincs rossz közönség, de van jó, nagyon jó, és kiváló.

Könyvtárnyi anyag taglalja, hogy milyennek kell lennie a nagybetűs ELŐADÁS -nak. Azon munkálkodunk, hogy minden előadásunk nagybetűs legyen.

Néhány szép előadásunkat had említsek meg: Vidor Fesztivál, Kocsonya Fesztivál, Boldogkőváraljai Napok, Vajai Komédiás Napok, a nagyrendezvények közül.

Miskolci Művészetek Palotája színháztermében játszottuk a Suszter manóit.

Az egész előadás alatt egy pisszenést sem lehetett hallani a teltházas nézőtérről.  

A fővárosi Művészetek Palotája a Ludas Matyi előadásunknak adott fellépési lehetőséget.

2010 nyarán a Szépművészeti Múzeum a Múzeumok Éjszakája c. rendezvényre hívott meg bennünket.

A Farkas és a kecskegidák c. mesejátékot játszottuk a Reneszánsz Csarnok, a magyar kultúra fellegvárában. Felejthetetlen élmény.  Az igazi szívbéli előadások máshol is születnek. A sárospataki  „A Művelődés Háza” szervezésében, Bodrogközben, parányi falucskákba is eljuthattunk, köszönhetően a Kistérségi Társulás programnak. Felvidéken is sokat játszottunk Királyhelmectől egészen Dunaszerdahelyig. A Miskolci Megyei Könyvtár előadótermében játszottam a Szállást kérő róka populárisnak éppen nem mondható (prozódiája vers) mesét.

Olyan előadás sikeredett a kiváló közönségnek köszönhetően, ami csak nagy ritkán adatik az utazós teátrumok világában. Ez úton köszönöm a fegyelmezett, nyitott, és lelkes gyerekeknek és az őket kísérő pedagógusoknak azt a lehetőséget, hogy úgy játszhattam el a darabot, ahogyan azt megálmodtam. Minden alku nélkül.

 

Fehér Sándor