KALAMAJKA BÁBSZÍNHÁZ

"használati útmutató"

 

Egy jó honlap, olyan mint a díszcsomagolás. Akik értenek hozzá, szemkápráztató számítógép-trükkökkel nézegetésre (böngészésre) veszik rá a honlap látogatóit. Ugyanazon terméket többféle csomagolásban lehet árulni. Nyilvánvaló, hogy a mutatósabb külcsín nagyobb vágyat ébreszt a termék után. De vajon milyen is az a termék, követi-e a honlap gazdagságát? Jómagam nem vagyok „számítógépes”. A gép számomra egy eszköz, mely a munkámhoz kell. A programok ezen operációs rendszeren egészen barátiak, egy kis gyakorlatozással a szükséges dolgokat hamar el lehet sajátítani. Tehát, magam készítem a honlapot. Bábszínházunkról olyan képet kívánok adni, amely tükrözi munkánkat. Előadásainkról elég lenne néhány sor, egy fél tucat kép, netán egy kis videó. Aki ismerik a színházvilág e speciális kifejezőeszközét, a bábozást, azoknak minden bizonnyal ennyi elegendő. Akik viszont nem jártasak eléggé a dologban azoknak kell egy kevés szakmaiság, hogy valódi (valódibb) képet alkothassanak munkánkról. Előadásainkat archiváltuk, azaz rögzítettük videón. Ha újra elővesszük és repertoárra tűzzük a rég nem játszott darabjainkat, óriási segítség a videó, de nem emlékeztet az előadás legfontosabb elemére: a hangulatra.

      Köszönöm, hogy megnyitották a Kalamajka Bábszínház honlapját. Ha e sorokat olvassák nem volt hiábavaló a honlap készítésére rászánt sok-sok óra.

          Fehér Sándor, Sanyi bácsi volnék e parányi utazó teátrum vezetője vagy inkább mindenese. Egy ilyen jellegű társulatnál mindennek kell lenni: közönségszervezőnek, üzletkötőnek, médiaszakembernek, sofőrnek, *ródnak, technikusnak, báb és díszlet tervező-készítőnek, rendezőnek, zenésznek, színésznek, és még sorolhatnám. Ha netalán egy kolléga olvassa mindezeket, cseppesem lepődik meg, legfeljebb elmosolyodik magában, hogy nem árt azért egy jó könyvelő és egy jó pályázatíró sem a társulatnak.

*ród = pakoló, cipekedő, autóra le és felrakó, színpad és nézőtér berendező, széktologató, konnektor és kapcsoló-keresgélő, kapunyitogató, kulcsos-emberért szaladgáló segéderő. Mondhatnám: a ródolás munka, mert a többi, csak amolyan szórakozásféle.

          E néhány mondat után had untassam még önöket a szakma „szépségeivel”. Had oszlassam el a laikusok rózsaszín álmát Thália földöntúli ragyogásáról. Az előadás is „termék” emberi munka gyúrta produktum, melynek értéke és ára van. Adják-veszik mint bármely terméket (szolgáltatást) mely lehet nagyon jó és silány egyaránt. Minden termékből akkor hozzuk ki a legjobbat, ha tisztában vagyunk a rá jellemző tulajdonságokkal. Éppen ezért:

 Használati útmutató a Kalamajka Bábszínházhoz

Az előadásokról általában

Sokan felteszik a kérdést, "mi kell egy jó előadáshoz" és nyomban válaszolnak rá.  A legkézenfekvőbb természetesen az előadóművész. Tagadhatatlan, hogy a színpadi-előadó munka (szándékosan nem írok művészi munkát) nagyon sok tanulást és gyakorlatot igényel. Azt tartom és bizonyára nem vagyok egyedül, hogy a színészkedés inkább mesterség, mint művészet (a színiakadémiákon a legfőbb tantárgyat színészmesterségnek hívják.) Természetesen, úgy kell űzni a mesterséget, hogy művészi élményt adjon és ilyenkor kiérdemelődik az színpadi előadó számára a "művész- nő, úr" megszólítás.

De térjünk vissza az eredeti kérdésre. A jó előadás tanára.

Az előadás három fő összetevőből áll.

-        közönség

-        körülmények

-        előadás

Jó előadás akkor is születhet, ha a körülmények nem megfelelőek, viszont jó közönség és előadóművészek nélkül, sikeres előadást produkálni lehetetlen.

Most nézzük pontról pontra azokat a hibákat, amelyekkel leginkább találkozunk. Saját tapasztalataim a gyermekelőadásokon.

A KÖZÖNSÉG

Nincs rossz gyerek közönség! Aki ezt a pályát választja, kérem, hogy a  gyerekeket a rossz előadás miatt soha ne hibáztassák!

Számtalan esetben tapasztaltam, hogy a gyerekeket kísérő felnőttek nem tudtak viselkedni az előadásokon. Folyamatosan beszéltek, telefonáltak, ki-be jártak a nézőteremben. A gyerekek a felnőttek viselkedésmódját követik. Ha a felnőttből sugárzik az érdektelenség, akkor ez a gyerekre is átragad. Az a tapasztalatom, hogy az óvodás korú gyermekeknél (3-7 év) a kulturális különbőzőségek az előadás befogadására, elenyészők. Az átlag képességű és viselkedésű (lehet szegény- vagy jómódú család gyermeke) e korban hasonlóan reagál a látottakra. „A nem átlag gyerekek” amivel egyre többet találkozom, külön értekezést kívánna.  

A KÖRÜLMÉNY

legfőbb befolyásoló tényezők

     -        a színházba utazás (tolongás, állva utazás, késés)

-        az öltözködés (nehézkes)

-        helyfoglalás (nehézkes)

-        a terem (túl nagy az előadáshoz, vagy kicsi és zsúfolt )

-        a terem kialakítása (túl hosszú, vagy széles)

-        a teremfűtés (hideg vagy fülledt)

-        a takarítás (szemetes)

-        a karbantartás (omladozó vakolat)

-        a nézőtér akusztikája (cseng-bong a terem felerősítve a zajokat)

-        a fények (sötétben a helyfoglalás vagy világosban az előadás)

-        az ülőhelyek állapota (nyikorgó székek)

-        a színpadi függönyök állapota (koszosak, szakadtak)

-        a színpad (túl magas, nyikorog, rossz szögből látszódik)

-        a színpadi tárgyak (üresnek kellene lenni a színpadnak)

-        a világítás ( kevés, vagy nem azt világítja amit kell)

ELŐADÁS

legfőbb befolyásoló tényezők:

 

-        a darabválasztás (nem a gyermekek életkori sajátosságának megfelelő)

-        a felkészültség (nem kidolgozott, keveset próbált)

-        a gyakorlatlanság (keveset játszott, a közönség hangulatát követni nem tudó)

-        a rutinszerűség (az előadás „lezavarása”)

-        a játék (nem látható, nem hallható)

-        a dramaturgia (nem érthető, rosszul követhető, művészieskedő)

-        a látvány (hiányos, nem érthető, elnagyolt, esztétikátlan)

-        az előadásmód (rossz kifejezőeszközök, ritmustalanság)

-        az előadók (civil megjelenés, színpadidegen öltözék, szakmaiatlanság)

-        a színpadi gesztusok (félreértelmezhetőek)

-        a színpadi beszéd (halk, pongyola, arrogáns)

-        az előadói munka (silány, harsány, ripacs)

-        az előadás (nem hiteles)

-        az élmény (nincs hangulata)

Csak megjegyzésként!

A vándorszínészeket nem védi a kőszínház eleve adott varázsa. Azok a kollégák akik játékukkal feledtetni tudják a rossz színpadi körülményeket felettébb elismerést érdemelnek. Kérem a közönséget, hogy őszinte tapssal jutalmazzák az odaadó fellépőt. Számunkra az elismerés legalább olyan fontos, (ha nem fontosabb), mint a gázsi.

Köszönöm

KALAMAJKA

A bábszínház egyesületi formában működő, művészeti feladatokat ellátó civil szervezet. A különböző művészi munkákba a saját tagjainkon kívül, időnkét más művészeket is bevonunk. Előadásainkat két-három fővel játsszuk, (alkalmanként két főből álló zenekar kíséri a műsort.) A legtöbb darabunkat alulról mozgatott bábokkal adjuk elő, de más bábtechnikákat és színpadi játékokat is használunk.

Itt álljunk meg egy pillanatra és időzzünk el a különböző bábjátszási technikákon, legalább is azokon melyet mi játszunk, mert ezeken kívül még számos bábjátszás ismeretes: csak a legismertebbeket had említsem: marionett, árnyjáték.

Egy kis szakma

Az alulról mozgatott paravános bábjáték lényege, hogy a bábokat mozgató színész a feje fölött mozgatja a bábot. A színész nem látható, a történetet kizárólag csak a „báb játssza”. A legjobb paravánokat minden irányból alulról, oldalról és felülről is lehatárolják a bábjátszási teret (színpadi nevén a drámai teret.) Hátulra kerülnek a díszletek, melyeket sokszor térbelinek festünk. A drámai zárt tér koncentrálja a nézők figyelmét, melyet még fokozhatunk megfelelő belső paravánvilágítással. E térben szereplő dolgok: díszletek, kellékek, bábok nagyobbnak látszanak mint amekkorák valójában. Ez annyit jelent, hogy 20 méterről is élesen látszódik egy 50 cm nagyságú báb jellegzetes karaktere: a feje és a ruházata.

Sokáig e paravános bábjátszás volt a legelterjedtebb hazánkban. Jó magam is ezen tanultam a mesterséget a hajdani Állami Bábszínház (ma Budapest Bábszínház) művészeitől. Mostanra sajnos egyre kevesebben használjak. Az ok igen egyszerű. Egy jó paravánnak igen nagy a technikai igénye és költséges. Szállítása nagy helyigényű, színpadra állása időigényes . E mellett, a paraván erőteljesen tompítja a színész beszédjét. Egy kb. 100 fős előadást is nehéz megfelelő mikrofonozás nélkül bebeszélni. A nehézséget csak fokozza a rossz kivitelezésű színháztermek akusztikája.

PARAVÁN

Bábszínházunknak több paravánja is van. 

nagyparaván

A nagyparavánt lego-szerűen rakjuk össze. A fém tartóoszlopokra kerülnek a függönyök (előfüggöny, két oldalfüggöny, bábnyílás szegélyező díszfüggöny és a háttérfüggöny) díszlet- báb- és kelléktartók. Az összeállítás 10-15 percet vesz igénybe. A paraván szélessége 350 cm, magassága 270 cm, mélysége 100 cm, bábjátszási sík alulról 180 cm, bábnyílás szélessége 210 cm. Az állványzatot úgy készítettük, hogy szükség esetén minden irányban csökkenteni tudjuk a méretét. Magasított színpad nem kell az ilyen jellegű előadásokhoz, mert a „ látnivaló” 180 cm magasságban kezdődik. (Magasított színpadnál sokszor a színpad előtt állítjuk fel a paravánt) Ez a paraván rendkívül esztétikus, a nagysága végett a közönség elöl eltakarja pl. egy csoportszobában a bútorzatot stb. A nagyparaván előtt sokszor színészkedünk, zenélünk. Ilyenkor egy függönyös háttér szerepét tölti be. Szabadtérben is használjuk a nagyparavánt, melyet minden irányból rögzíteni kell, nehogy a szél felborítsa.

vásári paraván

Szabadtéren használatos paraván. A paravánnak nincsenek függönnyel lehatárolt részei, azaz nincs bábnyílása. Leginkább a háttérfüggöny szerepét tölti be, a hátulról mozgatott bábos előadásainknál. Előnye, hogy néhány perc alatt színpadra állítható.

ládaparaván

Ez egy speciális paraván, mely mögött a (szegény) színésznek ülve vagy térdepelve kell játszania. A bábozás síkja 120 cm. Élőszereplős játékainkban használjuk, amikor színész és báb sokat játszik együtt. A ládaparaván elnevezést azért kapta mert egy ládából alakítjuk ki (széjjelhajtjuk) a paravánt.

díszletparaván

Olyan előadásainknál használjuk, ahol sok az élőszereplős játék. Ez a díszletparaván leginkább színháztermekben magasított,  függönyözött, jól bevilágított színpadokon érvényesül. Más termekben is használjuk, esztétikus háttere az előadásoknak.

A legnagyobb díszletparavánunk (A suszter manói) 4,4 m széles és 1,8 m magas.

DÍSZLET

A legtöbb díszlet a nagyparavánhoz készült. Egy része háttérdíszlet, ami annyit jelent, hogy a bábnyílás szélességétől és magasságától nem sokkal kisebb és közvetlenül a háttérfüggöny elé kerül. A háttérdíszlet elé kisebb díszleteket teszünk, mint pl. a háttér erdő elé kerül néhány fa. A díszlet ezáltal térbelivé válik, mint a mesekönyvek képkihajtós illusztrációinál.

KELLÉK

A legtöbb kelléket ugyanúgy el kell készíteni akár a díszletet vagy a bábot. A kellékeket nagyon szeretik a gyerekek, úgy tekintenek rájuk, mint a játékokra.

BÁB

A báb a bábosnak olyan, mint zenésznek a hangszer. A legtöbb zenész több hangszeren is játszik, de bizonyára megvan mindenkinek a szívéhez legközelebb álló.

Nos jómagam a kesztyűs bábokra esküszöm, de játszunk hátulról mozgatott-, sík-, párna-, zsák, és egyedi technikás bábbal is.

hang és fénytechnika

Mikroportokkal hangosítjuk magunkat. Legfőbb előnye, hogy a színésznek nem kell a mikrofon fele beszélni, akár háttal is lehet a közönségnek akkor is hallható. Zárt terekben,  és szabadtéri előadásokon egyaránt kellő hangerőt ad. A mikroportos hangosítás kényes feladat. Jó minőségű keverőre, hangfalakra van szükség, nem beszélve a mikroportokról.

Színháztermekben kérjük a helyi világítást. Ahol ez nem adott, reflektorokkal világítjuk meg az előadásainkat.

ZENE

Darabjaikhoz készültek betétdalok, díszítőzenék, zenei effektusok stb. Némely előadásunkat élőzenei kísérettel adjuk elő.

 A vándorszínészi pályát nem lehet megtanulni. Folyamatosan alakul az előadó a közönség igényeihez, bár mindegyikünk megesküszik rá, hogy azért az elveiből nem ad fel. Aki ügyesen sáfárkodik tehetségével, valóban bemutathatja azt a világot melyben szentül hisz. De mindezt erőszakosan nem lehet! A kifejező eszközök széles tárházát kell mesterien elsajátítani ahhoz, hogy előadásainkkal elkápráztassuk a nagyérdeműt.